A klasszikus mondás szerint az a szegény, aki még ígérni sem tud. Csőzik és csapata istenesen belecsapott az ígéretek tengerébe, szinte szökőárt okozott. Ez az ígéretcunami a szintén mindent elsöprő negatív gyűlöletkampánnyal együtt – O1G, tolvajmaffia, korrupció, Borkai, kokainbárók stb. – eredményezte az ellenzéki győzelmet Érden. Nem a teljesítményeket tették mérlegre a választók, hiszen teljesítmény csak a Fidesz részéről volt, hanem a zsigeri gyűlöletre alapozott kampány hatása alatt mentek el sokan szavazni.

Természetesen alig egy hónappal a választások után még nem lehet számon kérni az ígéreteket, de emlékeztetni rájuk már most is lehet. El lehet és el kell mondani, hogy mennyi felelőtlen és betarthatatlan ígéretet tettek, valószínűleg azzal a megfontolással, hogy 1. úgysem nyernek, akkor miért ne ígérjenek fűt-fát-tejjel mézzel folyó Kánaánt, 2. ha pedig nyernek, hát majdcsak lesz valahogy, hiszen – bár bukás lett a vége, de – 2002-től is kihúzták négy évig úgy, hogy nem csináltak semmit.

Józan paraszti ésszel belegondolva nem történhetett másképp, mert aki egy kicsit is járatos akár városi, akár országos szinten a vezetésben, az tudhatja, hogy nagyon könnyű megroppantani bármilyen költségvetést, azon kívül az önkormányzatok elég szorosan vannak fogva a 2012-es konszolidáció óta, vagyis például működésre nem lehet csak úgy felvenni hitelt, és az állami támogatások is meglehetősen kötöttek. Ezért csodálkozott el Csőzik azon, hogy a kasszában lévő 40,5 milliárd forintot nem költheti el csak úgy, azok bizony pántlikázott pénzek, a Modern Városok Program keretében megítélt összegek bizonyos elfogadott beruházásokra. Ágál is ellene most, úgy állítva be ezt az irdatlan nagy összeget, mintha a fideszes városvezetés bűnt követett volna el azzal, hogy forrást szerzett Érd építéséhez. Csőziknek csupán két választása van: folytatja és befejezi a Fidesz által megkezdett építkezéseket a jogszerűen közbeszerzési pályázaton nyertes vállalkozókkal és ügyes mutatványként megpróbálja mindezt saját sikerének eladni, vagy egy részét leállítja, vállalva ennek politikai és jogi kockázatait, ami súlyos pénzébe kerülhet a városnak, vagyis az adófizető érdieknek.

Az első megoldásban lehet némi ráció, mert ha teljesen kezébe tudja kaparintani az érdi kommunikációt, akkor kísérletet tehet arra, hogy minden építkezés dicsőségét magának tulajdonítsa. De erre itt vagyunk mi, akik minden egyes átadásnál el fogjuk mondani, hogy kinek az érdeme.

A második résznek is van valószínűsége, csak az a szépséghibája, hogy a megmaradó pénz nem tudja másra költeni, az visszaszáll az államra, másrészt a szerződött vállalkozók jó eséllyel perelhetik a várost.
Emlékezhet az olvasó: két komoly ígérettel nyerték el sok érdi lakos szavazatát. Az egyik a csatornahozzájárulás, vagyis az ingatlanonkénti 250.000 Ft visszafizetése, a másik a 65 éven felüliek adómentessége. Az első tétel mintegy 4 és fél milliárd forintot jelent, a második nagyságrenddel kisebbet, de mégis jelentőset, hiszen az önkormányzat nem csak az építményadót szedi be, hanem a súlyadót is, és nyilván sok idős ember fogja verni az asztalt.

H. Csőziknek jogászként tudnia kell, hogy jogilag mennyire nem helytálló a visszafizetés ígérete. A korábbi egyértelmű ígéretből:“első lépésként visszafizetjük” tegnapra az alakuló ülésre már csak egy “mindent megteszünk, hogy visszafizethessük” maradt, azaz gyakorlatilag visszavonta azt az ígéretét, amellyel gyakorlatilag megnyerte a választást. Megjegyezzük, hogy polgármesterként, sőt, az elmúlt ötéves politikai, képviselői tevékenységét tekintve ez az első megfontolt és felelős lépése. Igaz, azt nem mondta ki, hogy hazudott a választóknak, de a neve elé illesztett H. erre fogja emlékeztetni a választókat. Ha tévednénk, és mégis úgy dönt, hogy jogalap és forrás nélkül szétoszt több milliárd forintot, akkor sem tudni, miből tehetné ezt, illetve hogyan akarja pótolni a kiesett adóbevételeket, de van rá tippünk: vagyoneladásból. Tudják, a szocializmus problémája, hogy végül mindig elfogy a mások pénze – állapította meg nagyon helyesen Margaret Thatcher, és mivel a mai magyar balliberálisok egyenes örökösei a kommunistáknak, bizony hasonló pénzügyi filozófiát követnek. Elég csak Zuglóra gondolni, ahol alig nyerte meg a választást Horváth Csaba, máris meghirdettek egy rakás önkormányzati lakást eladásra. Ne lepődjünk meg azon, ha hamarosan Érden is hasonló hirdetések jelennek meg. Utánunk az özönvíz – ez a másik jelszavuk, és már ezt is számtalanszor bebizonyították.
Nem tudnak a balliberálisok akkora kárt okozni az országnak, hogy azt mi helyre ne tudnánk hozni, mondta Orbán Viktor, de azt is hozzá tehetjük, hogy ezt azonban jobb lett volna elkerülni. Most nem sikerült, hogy mi volt az oka pontosan, arra nem mi vagyunk illetékesek megadni a választ, de azt elmondhatjuk, hogy még egyszer nem követhetjük el ugyanazokat a hibákat.

Az első igazi próbája az ígéretek betartásának vagy be nem tartásának a jövő évi költségvetés lesz. Abból kiderül, mennyire veszik komolyan saját mondandójukat. Az elmúlt napok történései azt mutatja, nem túlságosan.

Bodoni