Bősz Anett, a liberálisból gyurcsányista politikussá váló országgyűlési képviselő még január elején egy rasszista és nőgyűlölő posztot tett közzé közösségi oldalán. 

Az Érdi Oldal hiába kérdezte akkor Csőzik László polgármester élettársát, nem kaptunk választ a kérdéseinkre.

Az alábbi kérdéseket tettük fel Bősz Anettnek:

Mi indokolja Ön szerint, hogy a miniszterelnök és a rajzon szereplő nő eltérő bőrszínnel van ábrázolva?

Ön szerint ez az egyértelműen rasszista momentum része az elfogadható európai közbeszédnek?

A kép üzenete egyértelmű és számos hazai "liberális" közéleti ember is megerősítette: a magyar nők szülőgépek - legalábbis azok, akik igénybe veszik a kormány családtámogatási kedvezményeit. Ön szerint a nőket, az édesanyákat ilyen módon sértő, lenéző, kigúnyoló ábrázolás része az elfogadható európai közbeszédnek?

Ön ezt a rajzot megosztotta a közösségi oldalán. Önnek tényleg ez a véleménye a gyermeket vállaló nőktársairól? Ha igen - mint ahogy a megosztásából ez kitetszik -, akkor Ön szerint ez része az elfogadható európai közbeszédnek?

Nem gondolja, hogy bocsánatkéréssel tartozik a gyermeket vállaló édesanyák felé?

*

Sem az érdi sajtó, sem a baloldali frakció, sem a máskor oly hangos civil szervezetek nem háborodtak fel Bősz Anett penetráns megosztásán. Az a fajta gyűlölet, amit a DK országgyűlési képviselője politikai ellenfelivel szemben táplál, nem ismer sem Istent, sem embert. Nem számít neki, ha nők tízezreit, millióit sérti is meg, nem számít neki, ha rasszista vagy épp másokat lealacsonyító véleményeket fogalmaz meg és terjeszt, a lényeg számára az, hogy a gyűlölete nyilvánosságot kapjon. Kedvenc versenye ez a balliberálisoknak, s láthatóan Bősz és Csőzik házi versenyt is csinált ebből. Ki tud sértőbbet, ki tud aljasabbat mondani.

Ezt csinálják a liberálisok a rendszerváltás ideje óta. Kezdődött azzal, amikor Tamás Gáspár Miklós "lemucsaizta" politikai ellenfeleit, folytatódott a folyamatos karaktergyilkosságokkal, Antall József és kormánytagjainak gyalázásával, alkoholistának, elmebetegnek, ostobának, fasisztának, nácinak nevezésével. S tart ma is, amikor gondolkodás nélkül dobnának a szemétdombra bárkit, aki máshogy meri látni a világot, ahogy ők. Legyen szó olimpiai bajnok zsenikről (Egerszegi Krisztina, Hosszú Katinka), Kossuth-díjas művészről (Eperjes Károly), Széchenyi-díjas professzorról (Kásler Miklós), a sor hosszan folytatható - gondolkodás nélkül sértegetnek bárkit, aki nem úgy gondolkodik, ahogy ők.

Sötét bőrrel ábrázolni valakit számukra elfogadható, már amennyiben olyan valakiről van szó, akit ők gyűlölnek. Akkor ez nem rasszizmus, nem elfogadhatatlan becstelenség. Akkor ez vicc, tréfa, belevalóság, akkor "ez csak egy mém", amitől röhögve és elégedetten veregetik egymás vállát. Ha a nőket szülőgépnek ábrázolva sértegetik, mert ők velük ellentétben becsülik a család intézményét és szeretik a gyerekeket, akkor az nem sértés, hanem durván jó tréfa, kacagtató móka. Ha a hitet teszik gúny tárgyává azzal, hogy dohányzó, italazó apácának öltözött nőkkel fotózkodnak, akkor az ártatlan tréfa. Persze, hiszen minden az, ami nem őket sérti, amivel ők sértenek másokat.

Csőzik az SZDSZ, a rendszerváltás utáni legkorruptabb és legbecstelenebb, saját szavazási csalásába belebukott párt ügyvivői székéből idepottyant nímand, ez az önmagába szerelmes tehetségtelen középszer, aki előszeretettel nevezi magát "jó embernek", legecizi a miniszterelnököt, aztán röhögve álszenteskedik, amikor megpróbálják számon kérni rajta ezt a stílust. És az élettársa, ez a semmiből jövő és a semmi felé tartó nő, akinek az egyetlen fegyvere a gyomorforgató tekintete, akinek bizony lenne elszámolnivalója a megcsalt feleségek felé, nem is kevés, jön, és ideokádja nekünk keserű szívének összes mérgét.

Nos, ők oktatnak ki minket jó modorból, európaiságból, ők, a neveletlen, műveletlen, érzéketlen, öntelt tuskók.

Olyannyira tökélyre fejlesztették ezt a képességüket, hogy még azt is képesek verbálisan legyilkolni, aki gúnyiratban szembesíti őket saját mondataikkal - mintha nem ők, hanem a gúnyirat szerzője mondta volna az elviselhetetlen mondatokat. Agyrém.

Ha ma valami rokon a náci alapvetésekkel, akkor az ő kirekesztő, más véleményt nem tűrő, az azt képviselőket kigúnyoló, megbélyegző, az általuk önkényesen megállapított európaiságból kizáró (de a valódi európaisággal köszönő viszonyban sem évő), übermensch magatartásuk az.

Mindig is az ilyenek adták az elviselhetetlenek kemény magját. Egyszer kommunistaként, máskor nyilasként, most éppen "liberálisként". Az álarc cserélődik, de a jellem ugyanaz marad.