Nem mindennapi teljesítmény, ha egy interjú kapcsán nem a válaszokat adó interjúalanyról, hanem a kérdező újságíróról kell megállapítani, hogy hazudik. Nos, az Érdi Újság legutóbbi számának sikerült ezt a bravúrt produkálnia.
„Már nem hiszek az újságírásban, de szeretem csinálni” - olvashatjuk a Magyar Narancstól Érdre küldött Mihalicz Csilla újságíró önvallomását, és pár hónapos érdi tevékenysége igazolja is a kijelentését. Nem szereti az újságírást, de azért műveli. Mi több, nemcsak nem szereti, nem is tiszteli.
Legutóbb az Érdi Újságban jelent meg egy nevetségesen prekoncepciózus interjúja a záportározóval kapcsolatban, amiből sugárzik a felkészületlenség és a rosszindulat, ami hemzseg a pontatlanságoktól, és ami inkább emlékeztet egy vallatás jegyzőkönyvére, mint korrekt tájékoztás szándékával készült újságírói produktumra.
Mihalicz Csilla budapesti lakosnak pont annyi köze van Érdhez is, mint az újságíráshoz: nem szereti és nem tiszteli. Zsoldos, akit a narancsos-népszavás haverjai idehívtak, hogy ne az Érden élő, az érdieket és a várost jól ismerő tisztességes - nem mellesleg pedig a rendelkezésükre álló - újságíróknak kelljen honoráriumot fizetni, hanem neki, a semmit és senkit nem ismerőnek.
Meg is hálálja szépen e nagylelkűséget. Nem kérdez, hanem vallat, nem kíváncsi, hanem gyanúsítgat és hazudik. Nem kicsit, nagyon. Az, hogy megszoktuk már, sajnos nem elég érv a legyintés mellett.
Abban persze semmi meglepő nincs, hogy a baloldal megtámadta az Érdi Városliget beruházást, ami a Papi Földeknél befejezés előtt áll. A támadást már évekkel ezelőtt elkezdték, most csak annyi újdonság van benne, hogy a helyi függő sajtót is bevetették. Megtámadták már a csatornázást, megtámadták a vízelvezetést, megtámadták az útépítéseket, megtámadták a teljes Modern Városok Programot (ami a polgármester szerint a nyakukba szakadt).
Nemrég kiderült, hogy addig szerencsétlenkedtek, míg kedvenc futópálya építési projektjük kútba esett, hiszen azt sem tudták, hogy a korábbi városvezetés már építtetett egyet az Érdi Városligetben a tó körül. Ezért most bosszúból a város egyik legszebb létesítményéről próbálják elhitetni, hogy az milyen rossz. Még az interjú címével se akarják elkövetni azt a hibát, hogy az - általuk láthatóan gyereknek tekintett - olvasó az objektív kérdések és az arra adott válaszok alapján majd eldönti, mit gondoljon az ügyről. Már a nagybetűs cím is azt sugallja, hogy nem szabad örülni ennek a beruházásnak, a kérdező vallató pedig hűen követi gazdái instrukcióit végig a beszélgetés vallatás alatt.
AKKOR TALÁN HAGYJUK IS
Az interjú legmeghatóbb pillanata, amikor Mihalicz megtörik saját tudatlansága, pökhendisége és ostobasága súlyától, és inkább kimenekül az általa létrehozott kínos szituációból. Méghozzá úgy, hogy belefojtja a szót az interjúalanyába.
- Végül is a játszóteret egyszer már átadták...
- Nem, sosem adtuk át. Hiszen nem volt készen.
- Próbaüzemre átadták.
- Nem, csak bemutatni akartuk. Volt egy nagy tábla, amit átadott a polgármester (amin a korábban több ezer fát elültető érdiek neve olvasható. A szerk.), és közben bemutattuk a játszóteret, amit aztán úgy kommunikáltak, hogy magát a játszóteret…
- Ez azért elég zavarosan hangzik, de talán hagyjuk is.
Milahicz orbitálisat hazudik az előző polgármesterről, T. Mészáros Andrásról is, amikor - kérdezés helyett - kijelenti, hogy „Sok ígéretet hallottunk tőle, például azt is, hogy majd fürödni lehet a tóban.”
Ilyet T. Mészáros soha nem mondott, sőt, rendszeresen felhívta a figyelmet a fürdőzés veszélyességére. Mihalicznak csak az őt most fizető médiafelület keresőjét kellett volna használnia, de nem tette, mert láthatóan nem az igazság és a valóság bemutatása a célja, hanem valami egészen más, aminek se újságíráshoz, se tisztességhez nincs köze. A horgászok „nagyon örültek, hogy végre lesz természetes víz, ahol horgászhatnak” - állítja (nem kérdezi!) szintén ő, de ilyet sem olvashatott egyetlen hivatalos felületen sem. Az előző városvezetés ugyanis a horgász egyesület számára is világossá tette, hogy a hatóság a fürdőzés mellett a horgászatot sem engedélyezte.
Az pedig, hogy a víz szennyező lenne (ezt Mihalicz szintéh állítja, nem kérdezi), sima rémhírterjesztés, aljas manipuláció, aminek a célja, hogy elvegye az érdiek kedvét a terület látogatásától. Persze neki fővárosi lakóként semmi sem drága.
Mihalicz parádésan hazug anyagából semmit nem lehet megtudni a valóságról, ám egyvalamire mégis választ ad: kiderült végre, hogy az új városvezetésnek esze ágában sincs befejezni a beruházást. Lesz majd persze augusztus huszadikai tűzijátékkal képmutató ünneplés, mintha ahhoz, ami elkészült, bármi közük is lenne.
De a városnak bevételt termelő beruházási elemek nélkül az egész csak egy pénznyelő torzó lesz. Amit vagy bezárnak majd, vagy eladnak. Lehet, hogy pont ez a cél? Lerohasztani, amit az előzően építettek, majd bagóért átpasszolni a baloldali üzletembereknek? Erre a választ a következő hónapokban, években meg fogjuk kapni.
De ne felejtsék: mi időben szóltunk.
